Kicsit lemaratam ezzel a poszttal, de az nem lehet, hogy nem írok a cseresznyeszedésről. Általában a szüret nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Én szívesen kapálok, kötözök, permetezek, csak ne kelljen leszedni. Különösen így vagyok a cseresznyével, mert ezekből az apró kis izékből jó sokat kell összeszedni, hogy megteljen a vödör, s azt is lehetetlen pozíciókból. Mert a cseresznyefa jó magasra megnő, cserébe viszont az ágai könnyen törnek. Ami azért jó, mert ha lehúzod az ágat egy gereblyével, akkor leszakad, ha meg rá állsz, akkor eltörik alattad. Mindkét esetben rosszul jársz. Az előző esetben csak jövő évi termés egy része veszik oda, míg az utóbbiban a testi épséged.
Ennek ellenére minden évben megpróbálkozunk a cseresznyeszürettel, így tettünk most is. Hogy ne legyen annyira unalmas, kitűztünk egy célt, teszem azt három vödör. Így láttuk az alagút végét. A maradékot pedig vihették a szomszédok meg a seregélyek.
A három vödörnyi cseresznye egy részét megette a család, a többiből pedig lekvár készült meggyel keverve, mert önmagában a cseresznye szerintünk nem jó. Persze a meggy még nem érett nálunk, azt a kispesti piacon szereztük be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.