A zalai birtok megvétele előtt is kertészkedtem a kőbányai telkünkön. Kb. 13 éves korom óta én metszem, permetezem a fákat, amióta eltávozott a nagynéném. E hosszú idő alatt sikerült olyan növényegészségügyi állapotokat elérni, amiről itt Zalában csak álmodozom. Lényegében az összes betegséget és kártevőt néhány permetezéssel a minimálisra szorítottam. S termés volt minden évben dögivel. Ennyi idő alatt rájöttem, hogy a megfelelő töménységű permetlével épp időben végrehajtott permetezés csodákat tesz.

Történt egyszer, hogy nagyon tetvesek lettek a rózsák, nem értem rá azonnal megpermetezni. Pár nap múlva volt egy kis időm, na mondom most már veszem is fel a hátamra a permetezőt, aztán gyerünk. Nézegetem a rózsákat, hát tetű sehol. Ellenben voltak katicabogarak és lárváik. Ők lerendezték a tetveket.

Évek sora alatt észleltem, hogy ilyenkor tavasszal a gyümölcsfák elvirágzása utáni kombinált (gombaölő és rovarölő) szerrel történő védekezés hosszú időre megoldja a gyümölcsösben a problémákat (a szőlő, zöldség növényvédelmi technológiája más), s ha ezt jól elkapjuk, akkor arra az évre már különösebb gondunk nem lesz, mert a többit (mint ez a rózsás példámon látható volt) a Természet maga elintézi.

cserfo_alma.JPG

( kilátás a Nagykanizsához tartozó Cserfő hegyre)

 

Hát ez a virágzás utáni permetezés a „nagy vegyszerezés”. Ezek után a kertben kialakul valamiféle optimális egyensúly a kártevők és a növények ill. a kártevők ellenségei között. A betegségek, kártevők jelen vannak, de nagyobb kárt már nem okoznak. Lehetőség szerint ezt egyszerre végzem el az összes gyümölcsfán, csak a birs szokott később virágozni, úgyhogy azt egy-két héttel később rendezem le. Itt különösen a szilva esetében kell résen lenni, hogy a virágzás után ne sokat várjunk, mert tönkreteheti a termnésünket a poloskaszagú szilvadarázs. Ellenben - ha úgy, mint én idén - a monília elleni virágzás közbeni permetezéshez használt lébe méhkímélő rovaölőszert (pl. Mospilan) is keverünk, akkor ez a szilvadarázs-probléma már nem oly égető.

Ez a nagy vegyszerezés most pont Húsvétra esett, amit sajnos másfélszer kellett végrehajtani, mert, mikor szombaton épphogy kinyomtam egy géppel eleredt az eső. Így jár az, ki Nagyszombaton permetölni merészel – szóla az Úr. Ezért aztán Húsvét Hétfőn meg kellett ismételni a permetezést (ez illik is az ünnephez, melynek központi eleme a locsolkodás - meg a berúgás). Akkor már teljes sikerrel. Igyekeztem olyan ütős szerkombinációt alkalmazni, ami minden fára jó. Kaptak egy adagot abból a rovarölőszerből, kaptánt kontakt komponensként levélbetegségek, varasodás ellen, ként (Kumulus) lisztharmat és más levélbetegségek ellen, továbbá penkonazolt (Topas) felszívódó komponensként. Tápanyagutánpótlásra Wuxal Supert, s keserűsót (a Wuxal nem tartalmaz magnéziumot). Mivel esős idő volt, egy kis nedvesítőszer is ment a tankkeverékbe.

Sajnos azonban itt Bacónakon a vadak elleni védekezés is már olyan fontossá vált, mint a rovarkártevők elleni küzdelem. A rabsicok kihalnak itt a hegyen, a mindenféle vadállatok meg egyre szaporodnak, s nagy kárt képesek okozni nem csak a termésben, hanem magunkban a fákban is. Mindenki úgy védekezik ellenük, ahogy tud. Sokan a kiakasztott, harisnyába tömött emberi hajra esküsznek, többen CD lemezeket függesztenek ki az állományban.

Nálam különösen szeretik a vadak a babot, kukoricát és a fiatal gyümölcsfák, szőlő leveleit rágcsálni, ezért sok mindennel próbálkoztam, de egyik módszer sem vált be. Nemrég azonban rábukkantam egy méregdrága vadriasztó szerre (Forester), amit tényleg nem komálnak az állatok. Szerencsére – úgy vettem észre – hogy a vegyszer az előírtnál nagyobb hígításban is hat, így valamennyit lehet spórolni.

Visszatérve a növényvédelemre: a betegségek kialakulása hely-, idő-, állomány-, fajtafüggő ezért a vegyszerezéseket, a növényvédelmi technológiát ezekhez kell alkalmazni. Pl. A pesti szőlőmben soha nem volt probléma az atka, míg Bacónakon az első néhány évemben küzdenem kellett velük. Az egyedire szabott növényvédelemről a későbbiekben még írni fogok.

kortek.JPG

(tüskekörte fák némi erdővel)

 

Az országgyűlési választások (április 6) hetében voltam a birtokon. 5 napot töltöttem ott. Lefestettem korrózióvédő festékkel a támrendszer vasoszlopait. Műtrágyáztam hármaskeverékkel (nitrogén+foszfor+kálium), és elvetettem a krumplit. Dugtam is. Vörös- és lilahagymát.

A monília elleni védekezés is időszerű volt, ezért megpermeteztem a meggyfáimat, s mivel nálunk ez a hegyi pándy meggy rosszul szokott kötni, kevertem a permetlébe Atonik regulátort és bór levéltrágyát, mert ezek elősegítik a terméskötődést. A szilvákat is lefújtam a monília elleni keverékkel, azzal, hogy ők egy Mospilan nevű méhkímélő rovarölőszert is kaptak poloskaszagú szilvadarázs ellen. E rovar a már megtermékenyült bibére tojja a petéit, ami aztán kikelve kirágja belülről a kis szilvakezdeményt. Komoly terméskárosodást okozhat. Persze a védekezés kicsit korai volt, mert még teljes virágzásban volt a szilva, s közvetlen virágzás után szoktam permetezni, de  csak április 12-én tudtam legközelebb lemenni, ezért azt gondoltam biztos ami biztos lefújom, nehogy késő legyen.

Viszont miközben a szőlőben festegettem az oszlopokat, azt vettem észre, hogy néhány tőkéről hiányoznak a rügyek.krugy.jpg

 

  (Elég tré, életlen kép, de még ez volt a legjobb)

Ilyen kártételt még nem láttam, pedig 15 éve van meg a birtok, s még azt megelőzően kőbányai telkemen is volt szőlő. Először azt hittem valami vad csípte le az épp kihajtó rügyeket, s le is permeteztem vadriasztó szerrel. Mígnem hazajővén az Index fórumán találtam egy bejegyzést, hasonló problémával. Az odaíró olvtársaktól tudtam meg, hogy ez bizony nem emlős, hanem rovar méghozzá vincellérbogár vagy kendermagbogár.

kendermagbogar.jpg

nagy kendermagbogár

(forrás: http://www.nhmus.hu/ColeoColl/kepek/TRIPREPORTS/Reports/2010.IV.9.Kiskunsag.html)

Mindig tanul az ember, szinte mindig a saját kárán. Valószínű, hogy a rendkívül enyhe tél miatt szaporodtak el e kártevők. Védekezésre Decist, vagy Karate-t (FULL) ajánlottak a fórumban. Úgyhogy rimánkodhadtam, fohászkodhattam, hogy maradjon még rügy a szőlőmön hétvégéig míg lejutok Zalába. Mivel még ilyenel nem találkoztam, nem tudtam meddig eszkalálódhat a helyzet. Gondoltam, ha szerencsém van ráunnak a bogarak a kékfrankosomra és átmennek a szomszédhoz egy kis zenitre. Mikor most szombaton (április 12) ismét a birtokra mentem első dolgom volt, hogy a szőlőt megnézzem. Szerencsére komolyabb kártétel nem volt, de biztos ami sicher lefújtam a szőlőt azzal a bizonyos vegyszerrel, plusz - ha már egyszer a hátamon volt a gép - tettem hozzá egy kis Antracolt perenoszpóra ellen, s egy keves Karathane Start lisztharmat ellen. Korai persze még a védekezés, különösen a lisztharmat ellen, de a lemosózás úgyis elmaradt. Ilyenkor kicsi a lombfelület, kevés vegyszer elég, s úgysem csinálok ebből rendszert. Normális években 5x permetezem a szőlőt, most lehet, hogy 6 lesz.

szolo_tavasz.JPGszőlő, balra leendő veteményes - bab, kukorica, burgonya stb.

 

E hétvégén még volt időm babot, kukoricát vetni, s arra is, hogy az alsó birtok nyugati oldalában rendet csináljak. Tavaly ugyanis kiírtottam a bozót nagy részét, de nem mindenütt szedtük össze és égettük el a gallyakat, a munka egy része erre az évre maradt. Nézegettem a besztercei szilvába oltott kajszi oltásaimat is. Már mocorognak a rügyek, de erről majd külön bejegyzésben később úgyis írok.

barackoltasmocorog.jpg

 az oltás hajtani kezd

 

IMG_454kc.jpg

 

 

Ezt a levest idénytől függetlenül gyakran készítem, mert a család szereti, s ki vagyok én, hogy ellenkezzek. Viszonylag gyorsan készíthető egyszerű étel.

 

A hozzávalók 4 személyre

 

egy nagy fej brokkoli

3 dkg vaj

2 dl (1 doboz) főzőtejszín

1 púpozott ek. étkezési keményítő

3 dl. zöldségleves alaplé (vagy zöldségleves kocka)

reszelt szerecsendió

só, bors

20 dkg trappista sajt

 

A brokkolit beáztatjuk, megmossuk, majd rózsákra szedjük. A torzsa zsengébb részéből is vágunk szeleteket.

A lábast feltesszük a tűzre, s mikor a vaj benne olvadni kezd beletesszük a brokkolit. Sózzuk és lefedve 5-8 percig lassan pároljuk, közben néhányszor megkeverjük. Megborsozzuk, majd hozzáöntjük a zöldség alaplevet és felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje.

Miután felforrt további kb. tíz percet fedő alatt lassú tűzön főzzük, addig míg a brokkoli megpuhul. Ezt villával ellenőrizhetjük. Ha kissé lehűlt kiválasztunk belőle néhány szép rózsát, a többit leturmixoljuk.

Visszatesszük a lábosban a tűzre, felforraljuk. Közben a főzőtejszínt a keményítővel elkeverjük.

E keveréket hozzáadjuk a forró leveshez úgy, hogy egy kicsit kimerünk a levesből, felhigítjuk vele a tejszínes elegyet, majd ezt folytonos keverés mellett a leveshez öntjük. Utánsózzuk, borsozzuk, majd hozzáreszelünk egy kevés szerecsendiót. Még 5 percig főzzük lassú tűzön. A végén beletesszük a különszedett brokkolirózsákat.

Reszelt sajttal vagy krutonnal tálaljuk.

Rácponty a la bacónak

Címkék: étel gasztro hal recept

2014.03.28. 10:44

Mint, ahogy korábbi bejegyzésemben ígértem, le fogom írni a nőnapi karácsony második fogásának, a rácpontynak receptjét. Ez nem a megszokott lecsós hal lesz, hanem édesapám receptjének továbbgondolása. Ő ugyanis száműzte a rácpontyból a paprikát, s paradicsomot. Lényegében az ő verziójában a rácponty egy burgonyaágyon sült tejfölös mártással leöntött hal volt.

Úgy gondoltam, hogy hű maradok apám receptúrájához, de visszacsempészem az ételbe a paprikát és paradicsomot.

A hozzávalók 8 személyre:

  •                  1,5 kg pontyfilé
  •                  20 dkg füstölt szalonna
  •                  2 kg nagyszemű krumpli
  •                  1 kg paprika
  •                  1/2 kg paradicsom
  •                  8 dl tejföl
  •                  2 ek. liszt
  •                  só, bors, édes pirospaprika
  •                  libazsír

 

A pontyot szeletekre vágjuk, akkorára, ami egy embernek egy adag, sózzuk, borsozzuk, a hűtőbe lefóliázva félretesszük. A krumplit héjában forrástól számított 10-12 félpuhára főzzük, majd lehűtjük.

A paprikát tetszés szerinti alakokra felszeleteljük. A szalonnát felkockázzuk, serpenyőbe megsütjük (üvegesnél egy kicsit jobban), majd kivesszük. A serpenyőben maradt kisült zsírhoz, még adunk hozzá egy kis libazsírt vagy napraforgó étolajat majd ebben a paprikát félpuhára pároljuk. A krumplit meghámozzuk, karikákra vágjuk, s  libazsírral kizsírozott tepsibe rétegezzük két rétegben olymódon, hogy, ha az egyik réteg megvan ráhalmozzuk az elősütött szalonna felét és a paprika 2/3-dát, majd jön a másik réteg krumpli. Közben a rétegeket sózhatjuk, de vegyük figyelembe a szalonna sótartalmát is. E rétegre helyezzük a karikára felszeletelt nyers paradicsomot. Ráhelyezzük bőrrel lefelé a halszeleteket, majd eloszlatjuk a tetején egyenletesen a maradék paprikát és szalonnát.

A 8 deci tejfölt a liszttel és pirospaprikával egyneműre keverjük, majd a ráöntjük a halom tetejére, ahol szépen szétterítjük, hogy az összes részt takarja. Így néz ki sütés előtt:

447k.jpg

Ezután alufóliával beborítjuk, s egy óraára 220 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Az utolsó 10-15 percre az alufóliát levesszük, hogy szépen megpiruljon. A sütési idő hossza függ a mennyiségtől, ezért időnként ellenőrizzük, hogy állunk.

Sajnos képet az elkészült produkcióról elfelejtettem készíteni, mert mire eszembe jutott a vendégsereg már mind befalta.

A monília egy rendkívül agresszív polifág élősködő gombafajta. A „polifág” azt jelenti, hogy többféle növényt megtámad. A legérzékenyebb rá a kajszi, utána a meggy, majd a többi csonthéjas. A kajszin és a meggyen kora tavasszal a virágok, hajtások elhalnak, néha tömegesen. ( Ezt szokták tévesen tűzelhalásnak nevezni, az azonban - elsősorban az almatermésűek - baktériumos betegsége.)

Mivel a monília korán fertőz, ezért már a virágzás kezdetén is védekezni kell ellene. Persze gyerekkoromból nem emlékszem, hogy virágzás közben permeteztünk volna, de ma már, ha ezt nem tesszük meg e gombafaj nagyon komoly kártételt tud okozni. Egy-két ilyen év és a sárgabarackfát ki is viszi.

A virágzást megelőzően pirosbimbós állapotig érdemes lehet réztartalmú szerrel (rézoxiklorid, rézhidroxid, rézszulfát - Rézoxiklorid 50 WP, CHAMPION WG, CUPROXAT FW)  lemosó jelleggel a fákat lefújni. Főleg akkor, ha az előző évben jelentős moníliafertőzés volt, vagy faiskolából hoztunk oltványt, ahol ki tudja minek volt a csemete kitéve. A szer lehet konbinált is (RÉZKÉN 650 FW, VEGESOL eReS - réz+kén+olaj)

Amikor már a kajszi vagy a meggy virágzik, nem szabad rézzel permetezni, mert e növények rézérzékenyek és ezért a permetezés perzselést okozhat.

A különböző fajták és fajok rézérzékenysége eltérő, s a különféle réztartalmú szerek perzselési intenzitása is más. Ha mindenképp réztartalmú szert akarunk használni végezzünk előtte próbát egy ágon, s figyeljük a hatást. Állítólag a CUPROXAT vagy a rézhidroxid hatóanyagú szerek (CHAMPION) kevésbé okoznak perzselést, de én még nem teszteltem, nem tudok róla véleményt mondani.

Meggy monilínia.jpg

(forrás: http://www.kwizda.hu)

Tapasztalataim szerint virágzás közben legjobb egy felszívódó és kontakt növényvédőszer-kombinációval védekezni. A kontakt szer kiválasztásánál bajban lehetünk, mert nem túl nagy már a választék. Az egyik leghatásosabb széles hatásspektrumú szer, a kaptán átkerült, a növényorvosi rendelvényre felhasználható ún. I. kategóriás szerek közé. Ezért kiskertekben nem hozzáférhető. Egy másik ajánlható kontakt szer a szabadforgalmú (III. kat.) mankoceb (pl. DITHANE).

Ezek valamelyikét keverhetjük felszívódó szerekkel. mint pl. a ciprodinil (CHORUS 50 WG – III. kat.) vagy a tebukonazol (FOLICUR SOLO – II. kat.) Tehát egy kontakt és egy felszívódó szer összesen!

A permetezést a virágzás végén, vagy közvetlen a virágzás után megismételjük, amikor már keverhetjük rovarölő szerekkel is. Nálam a meggynek elég szokott lenni egy permetezés virágzás közben, s egy utána, míg a kajszi igényelt két virágzáskori permetezést (4-5 nap eltéréssel) és egy virágzás utánit. Almatermésűekben meg lehet várni a virágzás végét, mert nem okoz a betegség a virágzás idején kártételt, mint a kajsziban vagy a meggyben. A többi csonthéjast is érdemes lehet virágzás közben permetezni, az őszibarackot a tafrinás levélfodrosodás miatt is. E kultúrában ezért a tafrina ellen is hatásos tebukonazolt használjuk.

Körte hasíték oltása

Címkék: körte oltás kertészet

2014.03.18. 15:42

Fiatalabb koromban próbálkoztam oltással és szemzéssel is, de nem sikerültek. Alapvető hibákat követtem el, pl. virágrügyet szemeztem be, persze abból nem lett semmi. A járatlanoknak elmondom, hogy az oltás az, amikor egy két-három rügyes gallyrészt helyezünk a gyökérzetet adó alanyba, a szemzésnél, pedig a nemes vessző csak egy rügyét.

Tavaly beszereztem Jeszenszky Árpád  "Oltás, szemzés, dugványozás" című könyvét, amit a vegetatív szaporítás bibliájának tartanak sokan; átolvastam, s a tudással felvértezve elérkezettnek láttam az időt arra, hogy komolyan foglalkozni kezdjem az üggyel. 

Az első eredményes oltásom piros vilmoskörte volt, amit próbaképpen birsbe oltottam. Ezt tavaly tavasszal követtem el. A fás oltás ideje akkor van, amikor már az oltvány gyökérzetét adandó alany nedvkeringése megindult. Ez általában március vége, április eleje. Kajszit akartam oltani besztercei szilvába, de ott kínálta magát a lehetőség két szép birs suháng beoltásra. Gondoltam egye kutya. És jól gondoltam, mert a kb. 20 kajszi oltásból egy sem sikerült, addig mindhárom körteoltás megfogta. Az oltóágakat két másik bőtermő fáról vágtam le. Elméletileg az oltóágat korábban, január végén, február elején meg kell szedni, majd hűtőben nedvesen tartva tárolni, de én úgy dolgoztam, hogy aznap vágtam csak le a gallyat, amikor beoltottam. Ez lehetett talán a probléma a kajszi oltásaimmal, mert – azt mondják az okosok -, az almatermésűek nem érzékenyek arra, ha későn szedik meg az oltóvesszőt, a csonthéjasok esetében azonban a már megindult oltóvesszővel nem lehet sikeres az oltás. Azt is mondják az okosok, hogy az almatermésűekben eleve lényegesen jobb az eredési százalék, s a csonthéjasokat jobb ősszel alvóra szemezni. De idén újra megpróbálom a kajszi oltást is, s akkor majd beszámolok az eredményről.

Javított hasítékoltást választottam.

hasitek_jeszenszki.jpg

                               (forrás: Jeszenszky Árpád: oltás, szemzés dugványozás)

 

 

Az elmetszett alany metszési felületét behasítottam, nem az átmérőnél, hanem egy kicsit kijjebb, hogy az osztódó szövetek jobban érintkezzenek a vékonyabb nemes vessző hason részével, a behelyezett oltócsapot (két rügyre levágott nemes ág) szigszalaggal rögzítettem, majd fagéllel légmentesen lezártam. A könyvekben oltóviasszal lehet találkozni, de a"Fagél" néven kapható anyag tökéletesen megteszi.

Az alanyt megtisztítottam, azért hagytam rajta még a nemes csapon kívül is vesszőket, hogy legyen mi táplálja a tövet.

 

Íme a megeredt oltás:

 333k.JPG

 

Rendszeres zöldmunkával távolítgattam el a vadhajtásokat az oltványról, de úgy hogy még maradjon rajta egy kevés.

Az oltás kicsit később:

364k.JPG 

Nyáron át lehet vágni a szigetelőszalagot, hogy a vessző tudjon vastagodni. 

Csak idén tavasszal metszettem le az összes vadhajtást, s már csak a nemes vessző marad. Innentől övé a pálya.

Olyan szépen fejlődött, hogy még virágrügyet is hozott, amit le kellett vágnom.

A tavalyi oltás idén:

korteoltas_kov_evben.jpg

 

Bónuszként: három oltást említettem, ebből kettő ment birsbe, s egy vadkörtébe. Pontosabban egy olyan valamiben, amiről azt hittem, hogy vadkörte. Amikor már voltak rajta levelek, akkor láttam, hogy ez csak valami tüskés susnya. Ennek ellenére kihajtott az oltócsap. Íme:

352k.jpg

Persze arra nem számítok, hogy ebből egy életképes valami lesz, de ez is azt példázza, hogy a körte mennyivel jobban ered, mint a kajszi. S végül a gazda, kinek szeme a vilmoskörtéket hízlalja:

360k.JPG

 

Bacónaki halászlé

Címkék: leves étel gasztro hal recept

2014.03.16. 18:55

 

IMG_0452k.JPG

 

Szenteste Édesapám szokta volt az ünnepi vacsorát készíteni. A menü mindig halászlé és rácponty vala, a desszert mákos és diós bejgli. Ez utóbbiakat mind a mai napig meg sem próbáltam reprodukálni, talán apám iránti tiszteletből, talán azért mert a feladat lehetetlennek tűnik. Nem hiszem, hogy az apám féle kelt bejglit felül lehet múlni, az olyan valami volt, mint a fizikában a fénysebesség.

De hát jóapám 2004-ben meghalt, azóta csak cukrászok által készített hitvány utánzatokat eszünk. S nem is otthon, mert immár 10 éve minden Karácsonyt egy wellness hotelben töltünk.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért mindig szoktam tartani egy pótkarácsonyt, amikor a menü halászlé és rácponty. Most ez a pótkarácsony éppen nőnapra esett, úgyhogy ha valaki megkérdezi anyámat, hogy mit kapott tőlem nőnapra, nem tud mást mondani: rácpontyot.

Ennek a receptjét egy másik blogbejegyzésben vagyok leírandó, most a halászlére koncentrálok. Mert persze halászlé és nem hallé. A gulyásleves sem gulyásból készül, hanem - jó esetben - a gulya egy tagjából, marhából, oszt azt mégse' kifogásolja a nevét senki.

Szóval hogy milyen az én bacónaki halászlém?  A kérdés eldőlt már rég: tiszai halászlét készítek, már csak azért is, mert a bajait nem tudom értelmezni. Hogy főzték ott a halászlét, amíg nem volt halászlékocka? Mert az hivatott helyettesíteni a passzírozást.

Úgy vélem jó halászlevet csak kellő alázattal lehet főzni, nem szabad cifrázni, túlfűszerezni, hagyni kell érvényesülni a hal ízét.

 

A hozzávalók 8 személyre:

  •                  1/2 kg apróhal
  •                  1 kg ponty (filé)
  •                  30 dkg hal belsőség
  •                  4 közepes fej vöröshagyma
  •                  1 üveg házi lecsókonzerv
  •                  1 ek. pirospaprika
  •                  1 csapott tk. köménymag
  •                  fokhagymasó
  •                  só, bors
  •                  1 ek. libazsír

 A recepthez még el kell mondanom, hogy édesanyám úgy teszi el a lecsót, hogy nem tesz bele hagymát. Csak a paprikát párolja össze a paradicsommal. Ha más lecsókonzervet használunk, amiben már eleve van hagyma akkor kevesebb hagyma is elég kevesebb zsírral.

Általában a domináns hal a levesemben a ponty, ebből a szempontból hagyománytisztelő vagyok, de a ponty mellé még szoktam venni másfajta halat is, különösen a passzírozni valók közé. Az apróhal lehet részben pontyfarok, fej, de más hal is (kárász, harcsa stb.) Én most legutóbb egy keszeget és pontydarabokat főztem a passzírba.

Az elkészítés módja:

A halat bőrétől megfosztjuk, feldaraboljuk, sóval és fokhagymasóval besózzuk. (Aki úgy szereti, hagyhatja bőrösen is, főleg, ha szeletekből csinálja a levest és nem filéből, mint én.) Az apróhalat nem kell se nyúzni, se fűszerezni.

A köménymagot beleszórjuk a lábosba, majd alágyújtunk, s mikor pattogni kezd, beletesszük a libazsírt. Miután felolvadt mehet hozzá az apróra vágott vereshagyma, amit üvegesre sütünk. Hozzáadjuk a lecsót, s tíz percig tovább pároljuk. Természetesen lehet friss paprikából és paradicsomból készíteni, s nem lecsóból, de akkor hosszabb ideig kell párolni a zöldségeket, különösen a paradicsomot. Ezek után jöhet az apróhal. Sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, s lassú tűzön főzzük 2,5-3 órán keresztül. A hosszú párolási idő fontos, hogy a halcsontok kiadják az ízüket. Ha elfővi levét felöntjük.

Ha kicsit lehűlt, sűrű szitán átpasszírozzuk. Az így nyert levet még utánsózhatjuk, ha felforrt hozzáadjuk a pirospaprikát, kevés erős paprikakrémet, feltéve, ha lecsónk vagy a fűszerpaprika eleve nem volt csípős. Itt vigyázni kell arra, hogy ne legyen túl tüzes, mert nem mindenki szereti úgy a halászlét. Ezek után beletesszük a lébe az előzőleg bepácolt halat. Ekkor már nem keverjük. Főzzük 15 percig, majd hozzáadjuk a belsőségeket és tovább főzzük 10 percig. És kész is.

Újra

2014.03.13. 09:33

Úgy döntöttem egy új blogot indítok, ami még az előzőnek a folytatása is lesz. Kissé bizonytalan vagyok, ugyanis nem vagyok az a grafomán típus, aki akár van a fejében valami, akár csak az űr (a zűr?) tátong ott, mégis oldalakat tud teleírni a semmiről. Az ilyenekre mindig is irigységgel tekintettem.

Ez most stílusában és tartalmában is kicsit más blog lesz, mint az előző, mert politika nem lesz benne, ha esetleg e műfajba eső kijelentenivalóm lesz, akkor arra majd egy külön blogot indítok. A Bacónak Bisztrót elsősorban kertészeti, gasztro és kulturális blognak szánom. 

1998-ban vettem egy birtokot a Nagyrécséhez tartozó Bacónakon, ami egy tipikus zalai szőlőhegy. Ő lesz a blog középpontjában. Nem keverendő össze, a hegyhez igen közel fekvő Nagybakónakkal. Ez utóbbi egy zsákfalu, ahova egy egysávos út vezet, ha szemben jön a busz, le kell húzódni az árokpartra. A bacónaki hegyre vezető út is hasonló széles, annyival fűszerezve a dolgokat, hogy legalább jó kátyús. Egy darabig, mert a hegy lábánál e lyukacsos aszfaltszalag végetér, és onnan már csak murvás út van.

De e szőlőhegyben éppen ez a jó, ott van a világvégén, viszont minden komfort megvan, még vezetékes vizünk is van, amit néhány éve önerőből építtettünk ki.

Hát igen. Zala nem az a tipikus szőlőtermő vidék, mégis minden faluhoz tartozott szőlőhegy, ahol általában direkttermő szőlőből állították elő a helyi borzalmast. De azért az amerikai (direkttermő) fajták között is van különbség. A delaware-nak egész iható bora van, míg az e műfaj koronázatlan királyának, a pokol urának, a nohának bora olyan fertelmes, mintha beledöglött volna a hordóba egy egész egércsorda.

Amikor megvettem a birtokot még nekem is volt olyan vágóm, ahol szinte csak noha volt. Nohám kivágtam, s most a fő szőlőfajták a kékfrankos, zweigelt, medina. A fehérszőlő kizárólag cserszegi fűszeres. S persze néhány tő csemegeszőlő is van (Irsai olivér, Attila, Pölöskei Muskotály, Cardinal).

Mindezt persze csak saját fogyasztásra termelem. Annak viszont egy kicsit sok ez az évi 4-6 hektó, mert cirka 1-2 litert kellene leengedni a torkomon naponta, hogy elfogyjon. Saját fogyasztásra elég 50 liter egy évben. Van még néhány alkoholista, aki megissza a boromat, de szerencsétlenségemre egyikük tavaly eltávozott, így újra bővítenem kell a felvevői kört.

Hasonlóan a többi zalai szőlőhegyhez a szőlő mellett vannak a birtokomon gyümölcsfák (alma, körte, besztercei szilva, cseresznye). Sajnos kajszibarackom nincs. Mert anno volt Budapesten is egy telkem, ott voltak a sárgabarackfák, ezért Zalában nem telepítettem. Viszont kőbányai telkem pár éve eladtam, a zalai kajszi ültetések valamilyen rejtélyes okból nem sikerültek.

347k.JPG

A hegy alja erdő, főleg akác. Van még zöldségeskert is, és van olyan része is a birtokomnak, ahol a szomszéd legelteti a teheneit, birkáit.

Én állatokat nem tervezek tartani, mert akkor egész évre le kellene költöznöm, s oda lennék láncolva a telekhez, ezért marad a növénytermesztés. 

Induljon tehát a blog, remélem mindig lesz hangulatom ahhoz, hogy újabb és újabb bejegyzésekkel szórakoztassam a virtuálisan Bacónakra tévedő olvasót.

süti beállítások módosítása