Úgy döntöttem egy új blogot indítok, ami még az előzőnek a folytatása is lesz. Kissé bizonytalan vagyok, ugyanis nem vagyok az a grafomán típus, aki akár van a fejében valami, akár csak az űr (a zűr?) tátong ott, mégis oldalakat tud teleírni a semmiről. Az ilyenekre mindig is irigységgel tekintettem.

Ez most stílusában és tartalmában is kicsit más blog lesz, mint az előző, mert politika nem lesz benne, ha esetleg e műfajba eső kijelentenivalóm lesz, akkor arra majd egy külön blogot indítok. A Bacónak Bisztrót elsősorban kertészeti, gasztro és kulturális blognak szánom. 

1998-ban vettem egy birtokot a Nagyrécséhez tartozó Bacónakon, ami egy tipikus zalai szőlőhegy. Ő lesz a blog középpontjában. Nem keverendő össze, a hegyhez igen közel fekvő Nagybakónakkal. Ez utóbbi egy zsákfalu, ahova egy egysávos út vezet, ha szemben jön a busz, le kell húzódni az árokpartra. A bacónaki hegyre vezető út is hasonló széles, annyival fűszerezve a dolgokat, hogy legalább jó kátyús. Egy darabig, mert a hegy lábánál e lyukacsos aszfaltszalag végetér, és onnan már csak murvás út van.

De e szőlőhegyben éppen ez a jó, ott van a világvégén, viszont minden komfort megvan, még vezetékes vizünk is van, amit néhány éve önerőből építtettünk ki.

Hát igen. Zala nem az a tipikus szőlőtermő vidék, mégis minden faluhoz tartozott szőlőhegy, ahol általában direkttermő szőlőből állították elő a helyi borzalmast. De azért az amerikai (direkttermő) fajták között is van különbség. A delaware-nak egész iható bora van, míg az e műfaj koronázatlan királyának, a pokol urának, a nohának bora olyan fertelmes, mintha beledöglött volna a hordóba egy egész egércsorda.

Amikor megvettem a birtokot még nekem is volt olyan vágóm, ahol szinte csak noha volt. Nohám kivágtam, s most a fő szőlőfajták a kékfrankos, zweigelt, medina. A fehérszőlő kizárólag cserszegi fűszeres. S persze néhány tő csemegeszőlő is van (Irsai olivér, Attila, Pölöskei Muskotály, Cardinal).

Mindezt persze csak saját fogyasztásra termelem. Annak viszont egy kicsit sok ez az évi 4-6 hektó, mert cirka 1-2 litert kellene leengedni a torkomon naponta, hogy elfogyjon. Saját fogyasztásra elég 50 liter egy évben. Van még néhány alkoholista, aki megissza a boromat, de szerencsétlenségemre egyikük tavaly eltávozott, így újra bővítenem kell a felvevői kört.

Hasonlóan a többi zalai szőlőhegyhez a szőlő mellett vannak a birtokomon gyümölcsfák (alma, körte, besztercei szilva, cseresznye). Sajnos kajszibarackom nincs. Mert anno volt Budapesten is egy telkem, ott voltak a sárgabarackfák, ezért Zalában nem telepítettem. Viszont kőbányai telkem pár éve eladtam, a zalai kajszi ültetések valamilyen rejtélyes okból nem sikerültek.

A hegy alja erdő, főleg akác. Van még zöldségeskert is, és van olyan része is a birtokomnak, ahol a szomszéd legelteti a teheneit, birkáit.

Én állatokat nem tervezek tartani, mert akkor egész évre le kellene költöznöm, s oda lennék láncolva a telekhez, ezért marad a növénytermesztés. 

Induljon tehát a blog, remélem mindig lesz hangulatom ahhoz, hogy újabb és újabb bejegyzésekkel szórakoztassam a virtuálisan Bacónakra tévedő olvasót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.