Nemrégiben került olyan fázisba a többéve írt, "Snapssz" nevű 4 személyes snapszer programom, hogy az publikálhatóvá vált.

Készítettem neki egy oldalt is: snapssz.wordpress.com, amelyen keresztül letölthető. Elkészült - elsősorban linux rendszerre optimalizált - forráskód, s néhány héten belül közzé teszem a snapszer windows futtatható verzióját is.

Használja, aki szeret snapszerozni!

Előző bejegyzésemben említettem, hogy egy szép száraz őszelőre volna szükség a jó terméshez. Na most ennek ellenkezője lett. Árvíznyi eső. A környéket elöntötte a víz, a szomszédos Nagybakónak elérhetetlenné vált közúton. Még jó, hogy a hegyre nem folyt fel a víz.

(leszakad az ég a szomszéd hegyen)

Sajnos az a szőlő is el kezdett rohadni, amit nem vagy kevésbé érintett az idei lisztharmat-vész.(Ezek főleg a cserszegi fűszeres és zweigelt fajták voltak.) Bekövetkezett, amire számítottam: elég egy fürtön néhány sérült bogyó, s a darazsak már kikezdik a fürtöt.

(rothadó fürt)

De persze ennyi eső még darazsak nélkül is betett volna a szőlőnek. Azt ugyanis nem ilyen időjárásra tervezték.

(vegyesfelvágott)

Egyedül a pölöskei muskotály és a néhány tő othello úszta meg rothadás nélkül.

(ép pölöskei)

A szüret viszont a gyászos előzmények ellenére is jó hangulatban telt, tekintettel arra, hogy szombaton, mikor szedtük a szőlőt, szép, napos őszi idő volt, pedig hajnalban még esett.

(~egészséges kék)

A család leszedte én pedig kihordtam és ledaráltam. A rothadt termés miatt kissé erősebb (30g/hl ) kénezés után a törkölyös must egy napot állt hordókban, majd hétfőn mehetett a présbe. Sillerbort (itt pirosbor) készítek ugyanis, s nem szükséges, hogy mélyvörös színe legyen a lének. Minden évben nagyon szép piros színű, de átlátszó a borom, s hála az Égnek a színanyagok e pocsék évben is szépen kifejlődtek a szőlőben.

(Ősrégi daráló előtérben a szintén "örökölt" préssel)

Idén a két hete előszüretelt cserszegiből fehérborom is lesz. Anno azt írtam, hogy már megbántam, hogy leszedettem, most viszont azt kell mondjam, megbántam, hogy megbántam, mert a nem egész érett cserszeginek magasabb volt a cukorfoka, mint a most félrohadtan szüretelt zweigeltnek és egyéb kék fajtáknak.

A hordókon kívül beüzemeltem néhány üvegballont, abban forr a fehérbor, s vörösbor egy része, ami nem fért bele a 280 literes hordóba. A kotyogót én nem komálom, lekötöttem a ballont tiszta konyharuhával, s az egészre egy félbevágott pet palackot húztam. A mustárgáz el tud távozni, de a káros mikrobák nem juthatnak a borba.

Persze ilyenkor nem szabad se a ballont, se a hordót teletölteni, hagyni kell a forrásnak helyet.

Az időjárás viszont idén nem csak a lisztharmatnak, hanem egyéb a gombáknak is kedvez, húgom többször is járt az erdőszélen, s őzlábgombával tért vissza, amelyet a legkülönfélébb formában elfogyasztottunk. Rántva, tejfölösen, reggel rántottába.

Már készülünk a következő évre, beszéltem kistraktorral rendelkező barátommal, szántsa be a szőlőt, hogy meg tudjam trágyázni. A ganéjt  a hegy túlsó részén található lovardából hozatom. Még egy komolyabb művelet van még hátra: a régi, kiírtott szőlő támrendszerének részét képező betonoszlopok kiszedése. Mindegyik többemberes meló, s ilyenkor mindig gond, hogy honnan szedek hozzá embert, de majd megoldom valahogy. Van még némi időm.

A nagybetűs „Szüret” ugyan még hátravan, de már most Itt az idő egy kis elő-összegzésre. A termés mennyisége és minősége csak részben ismert, de mivel – szó szerint – viharos év volt, soha nem látott betegségekkel és kártevőkkel, ezért érdemes most az évre néhány szót vesztegetni.

E blogbejegyzés címe a sok történések miatt folyamatosan evolválódott. Pl. „Lisztharmat előtt, szüret után”, „Ez nem a kékfrankos éve volt”, „Ez a cserszegi éve volt” stb.

Úgy kezdődött az egész, hogy jónéhány tőkémen valami, emberemlékezet óta soha komolyabb kárt nem okozó kis undormánybogár lerágta a rügyeket, hogy már idejekorán biztosítsa: ezeken a tőkéken egy megveszekedett fürt se legyen. Mert igaz ugyan, hogy aztán később a szőlő alvórügyből kihajt, de azon már nem lesz termés. Aztán jött egy emberemlékezet óta nem látott hideg május, majd egy emberemlékezet óta már ugyan látott (lásd aug. 20, Gyurcsány, Szilvássy), de mindeképp’ rendkívüli vihar, ami képes volt egész szőlőkarokat letörni. S júniusban jött a lisztharmat, valami különösen agresszív formában, ami elméletileg meg sem jelenhetett volna. Mert a lappangási ideje 7-8 nap, s a permetezés után már 12 nappal penésztől szürkéllett a kékfrankosom. Ami azt jelenti, hogy már a permetezés idején a vegyszerek hatása alatt vagy hatása ellenére nyugodtan fejlődött a gomba. Ez azért volt furcsa, mert egy felszívódó és kontakt szerkombinációval (piraklostrobin +metildinokap) permeteztem , s a keresztreziszenciának azért kevés esélyt adnék.

(lisztharmatfertőzés maradványa bogyókon)

Végül is sikerült még három permetezéssel (2x tebukonazol + kén) és (1x csak kén) megállítanom a terjedést, s a betegség lényegében csak a kékfrankost kapta telibe. Az egyik soromban van néhány tő othello, ez a sor tebukonazol + metildinokapot kapott az othello kénérzékenysége miatt. A lisztharmatfertőzés itt is megállt, tehát nem a Karathane Star hibája volt, hogy már eleve elindult.

Ezért gondoltam olyan címmel írom majd e bejegyzést, hogy „ez nem a kékfrankos éve volt”. Őt rágták meg az undormánybogarak, a merev vesszei miatt őt érintette leghátrányosabban a vihar is. De aztán letettem róla, mert más szőlőfajtáim, a gyengébb növekedési erélyű csereszegi fűszeres és a medina, kimondottan élvezték ezt a csapadékos időjárást. A szőlőmben ugyanis eddig minimális volt a tőkepusztulás, viszont a többek között az előző év csapadékszegény időjárása miatt fejlődésben visszamaradt cserszegi most szépen helyrejött, vesszei duzzadnak az erőtől. Persze az e sorban kipusztult tőkéket majd pótolni kell.

Úgyhogy ellentmondásos évet zárunk, a mennyiséget visszaveti a lisztharmat mizéria, a minőség még elviekben lehetne jó szép száraz, napos augusztus és őszelő esetén. Tanulva az előző évi gyatra cukorfokból, most alaposan, még július végén leleveleztem a szőlőt: leszedtem a levelek egy részét, hogy a fürtöket jobban érje a nap.

(méhek a sérült bogyókon - cserszegi fűszeres)

Csak az a probléma, hogy a lisztharmat által megrongált bogyók könnyebben repednek, és odavonzzák a darazsakat. Ugyan a darazsak ellen az eddig bevált sör-cukor-ecet szentháromságot töltöttem üvegekbe és kiaggattam a támrendszerre, de a sok repedt bogyók miatt végül is a cserszegiben az előszüret mellett döntöttem. Nem beszélve arról, hogy a terület alsó részén a madarak csipegették le a bogyókat a szőlőről.

(madárette fürt)

De miután már kiadtam az ukázt a szedésre, és láttam az első néhány vödör szőlőt, már meg is bántam ezt a dolgot, s gondoltam jó cukorfokra nem számíthatok. Csak ugye ez a néhány vödör az egésznek kábé harmada, összesen 70 lityi must lett. A mennyiség végül is nem maradt el az átlagostól, s lehet, ha fönnhagyom, akkor még lé sem lett volna.

(előszüret)

A kékszőlő még a tőkéken van, jó idő reményében, ami csak remény egyelőre, mert a meteurológia nem jósol meleg őszelőt, ami a szőlő cukorfokát elsődlegesen meghatározná. Két hetet viszont még mindenképp várok, aztán meglátjuk.

                                 (hordómosás, töltike a hordón)             

A pincében is készülünk a szüretre. A hordókat meredek lépcsőn közös erővel fölgörgettük, majd következhetett a hidegvizes mosás, trisós forrázás, majd újból mosás. Ez után teleöntöttem őket tiszta vízzel, ami egy napig állt bennük, majd következhetett a szárítás. A kicsöpögtetés után visszavittük (visszaszenvedtük) őket a pincébe, s következhetett a kénezés. A hordók cirka 3 hektósak, ezért három-három kénszeletet égettem el bennük.

Hozzávalók

• 1 kg csont nélküli tarja
• 20 dkg füstölt szalonna
• 4-5 közepes fej hagyma
• 1 fej fokhagyma
• 2-3 dl sör
• só (vegeta)
• bors
• majoránna
• köménymag
• étolaj

Nem vagyok rajongója a sertéshúsnak, de ha már disznót eszek, akkor az legyen tarja vagy csülök. Akkor szoktam ezt receptet készíteni, ha lenn vagyok a birtokon. Nekem több napra is elég, vagy ha vendégek jönnek ők is díjazzák. Fenséges étel. A húst előző este szeletekre vágom, sózom, borsozom, megszórom bőven majoránnával.

A szalonnát felkockázom, felaprítom. A serpenyőbe beledobok egy tk. köménymagot, majd ha pattogni kezd a szalonnát. Egy kis olajat utána öntök, s ha a szalonna megpirult mehet bele a kockára vágott vereshagyma. Ha a hagyma üveges, beledobom a az összenyomott, összevágott fokhagymát, majd mehet hozzá a szeletekre vágott hús, amelyet nagy lángon fehérre pirítok. Felöntöm 3 dl sörrel, s annyi vízzel, hogy ellepje. 3 decinél több sört ne adjunk hozzá, mert megkeserítheti az ételt. Ha felforrt leveszem a lángot takarékra és a húst puhára sütöm.

Héjában főtt/sült krumplival tálalom.

A kezdetekben többször próbálkoztam fokhagymatermesztéssel, de soha nem sikerültek jól. Egészen addig, míg át nem tértem az őszi ültetésre. Mikor októberben a traktor megszántja a talajt én az alsó, erdő melletti részt megdolgozom kapálógéppel, s oda kerül a fokhagyma. Most már egy jópár éve így csinálom és ez bevált. Tavaly már el sem bírtuk mind fogyasztani. Maradt még mostanra is. Ráadásul legutóbb ősszel bedöglött a kapálógépem, így magad-uram-ha-szolgád(géped)-nincsen elven működtek a dolgok.

A termesztés nem igényel különösebb felkészültséget, öntözve nem volt, nem szükséges. Mondjuk idén volt bőven eső, de tavaly pl. nem és akkor is igen szép lett. Kapálás, gyomlálás viszont nélkülözhetetlen. Olyan sortávolságra ültetem, hogy elférjen közé a kapálógép, így egyszerűbb az életem. Egyszer kell permetezni azzal a bizonyos rovarölővel plusz némi olcsó gombaölővel (pl. mankoceb), tavasszal mikor kibújik

A fokhagyma fejlődés közben… lehet látni. ahogy nő.

És szedés közben (kaporerdővel a háttérben)

 Szedés után ládában:

Mikor kiszedtem, még zöld volt a szára, de a fejek már érettek voltak, ezért szedés után kifektettem az egyik présházamban a padlóra, ahol két hétig száradt.

Majd édesanyám fürtökben összekötötte, s most a présházban (vagy ahogy itt nevezik pincében) a gerendára akasztva lóg. Így várja sorsa beteljesülését.

hozzávalók 4 személyre:

• 30 dkg vargánya
• 40 dkg csiperke
• 2 közepes fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 db közepes zöldpaprika
• 1-1,5 dl tejföl
• só, vegeta
• bors, majoránna, kakukkfű
• étolaj

A kanizsai piacon volt szerencsém szép vargányagombát vásárolni. Mivel nagyon intenzív az íze vettem két darabot, s hozzá még úgy 40 dkg termesztett csiperkét.

A csiperkét megmostam, a vargányát letöröltem, majd mindkettőt szeletekre vágtam. A hagymát apróra, a paprikát szeletekre vágtam, majd olajon üvegesre pároltam. Vigyázat, nem szabad lepirítani, nem pörköltnek készül. Közben borssal, majoránnával és egy kevés vegetával ízesítettem, majd rádobtam a gombákat és lassan fedő alatt pároltam. Mikor már félig kész volt, hozzáadtam a felaprított fokhagymát és egy (tényleg csak) csipetnyi kakukkfüvet. Ha kell, utána lehet még sózni.

Amikor a gomba megpirult hozzákevertem 1-1,5 dl tejfölt, felforraltam és kész is volt. Kifőtt tésztára merve tálaltam.

Most van/volt a szőlő legérzékenyebb időszaka, már ami a betegségeket illeti. Ez a virágzástól (június eleje) a zsendülésig (július közepe) terjed. Alaposan résen kell tehát lenni, hogy a peronoszpóra és a lisztharmat ne falja fel szőlőnket. Az – atkák elleni védekezés utáni – második permetezést én a virágzás kezdetére szoktam időzíteni, a következőt pedig 7-10 napra rá.

Szóval az első gombák elleni védekezésnél a szőlő így néz ki:

(Már kezdenek nyílni a virágok a fürtön)

Azt gondolom, hogy ilyenkor nem lehet kivárni a két hetet. Felszívódó szerrel permeteztem. Pontosabban egy felszívódó és kontakt kombinációval. A virágzás elejére eső permetezéskor mos Cabrio Topot használtam egy kis bór levéltrágyával együtt. A másodikra, amelyet június 16-án abszolváltam is Cabrio Top ment Karathane Star-ral keverve, mert az előbbiben nincs kontakt lisztharmat elleni hatóanyag. A virágzás elejére eső permetezéskor azért nem tettem bele, mert akkor még a lisztharmat nem szokott komolyabb veszélyt jelenteni ellentétben a peronoszporával. A következő védekezést a június 23-án kezdődött héten kellett végrehajtanom. Sajnos azonban munkaügyben 22-én, vasárnap vissza kellett menne Pestre, ezért csak szombaton tudtam permetezni, s ahogy böngésztem a leveleket, akkor láttam, hogy már késő lesz, mert addigra (az előző permetezés után 12 nappal) már megfertőzte a bogyókat a lisztharmat.

(lisztharmat kékfrankoson)

Ilyen még nem volt nálam: amióta az új telepítés megvan, mindig sikerült a szőlőt megvédenem a betegségektől, ez az első év amikor nem. Ami persze annak tudható be, hogy egyik kritikus héten távol voltam. Ezért kell figyelni, a már említett időszakban 5-6 naponként átvizsgálni a tőkéket, s 7-10 naponként permetezni. Érdekes, hogy nem egyformán reagáltak a tőkéim a fertőzésre, a kékfrankosban sok volt, kevesebb a zweigeltben és szinte semmi a medinában és a cserszegi fűszeresben.

Azonban úgy véltem, hogy a helyzet, meg a termés még menthető ezért 29-én a szőlő kapott kén+tebukonazolos zuhanyt a peronoszpóra elleni rézoxiklorid mellé.

S ha már a szőlő fertőzött, akkor érdemes blokkszerű védekezést csinálni, ezért a következő hétvégén megismételtem a kezelés ugyanezekkel a szerekkel, s mivel ezt szántam az ezévi utolsó permetezésnek, ezért tettem bele rovarölő szert is.

S úgy vélem, hogy így már rendben lesznek a dolgok, s megúszom nagyobb terméskiesés nélkül, ami azért is volna jó, mert a május viharok már megtették a magukét, megvolt a naturális terméskorlátozás. S sajnos azt is leginkább a merev vesszejű (kéretik nem rosszra gondolni) kékfrankosom szenvedte meg, míg a könnyen hajló cserszegi megúszta. S, hogy egy pozitív képpel zárjam: egészséges Cardinal fürt.

Kicsit lemaratam ezzel a poszttal, de az nem lehet, hogy nem írok a cseresznyeszedésről. Általában a szüret nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Én szívesen kapálok, kötözök, permetezek, csak ne kelljen leszedni. Különösen így vagyok a cseresznyével, mert ezekből az apró kis izékből jó sokat kell összeszedni, hogy megteljen a vödör, s azt is lehetetlen pozíciókból. Mert a cseresznyefa jó magasra megnő, cserébe viszont az ágai könnyen törnek. Ami azért jó, mert ha lehúzod az ágat egy gereblyével, akkor leszakad, ha meg rá állsz, akkor eltörik alattad. Mindkét esetben rosszul jársz. Az előző esetben csak jövő évi termés egy része veszik oda, míg az utóbbiban a testi épséged.

Ennek ellenére minden évben megpróbálkozunk a cseresznyeszürettel, így tettünk most is. Hogy ne legyen annyira unalmas, kitűztünk egy célt, teszem azt három vödör. Így láttuk az alagút végét. A maradékot pedig vihették a szomszédok meg a seregélyek.

A három vödörnyi cseresznye egy részét megette a család, a többiből pedig lekvár készült meggyel keverve, mert önmagában a cseresznye szerintünk nem jó. Persze a meggy még nem érett nálunk, azt a kispesti piacon szereztük be.

Akkor szoktam készíteni ezt az egyszerű ételt, ha egyedül vagyok a birtokon, s nincs ki főzzön rám. Sok a munka, dolgozni kell, nem érek rá főzni. Ezért a koratavaszi hónapokban reggel hajnalban fölkelek és akkor főzök, vagy nyáron a szieszta idején, mikor kint a hőmérséklet 40 fok árnyékban.

Egyszerű étel, de egy kis praktikával fenségessé varázsolható .

Hozzávalók 4 személyre:

• kb. 2 kg krumpli
• 20 dkg füstölt szalonna
• 20-30 dkg jóféle füstölt kolbász (a kolbász minősége lényeges, mert az adja meg az ízt, a szalonnával együtt)
• 4 közepes fej hagyma
• 2 db paprika
• 2 db közepes paradicsom
• étolaj
• 2 dl siller- vagy vörösbor
• 1 közepes babérlevél
• 1 ek. paprika
• 2 tk. majoránna
• kevés borsikafű
• 1 tk. köménymag
• só és/vagy ételízesítő, bors

A burgonyát meghámozzuk, mossuk, kockákra vágjuk, víz alatt tartjuk.

A köménymagot a lábosba szórjuk, alágyújtunk, s ha pattogni kezd hozzádobjuk a kockákra vágott szalonnát. A szalonnabőr is mehet, a végén majd kivesszük. Ha megsült, jöhet a bors és majoránna, hogy kiadja az ízét, pár pillanat múlva hozzádobjuk az apróra vágott hagymát és felszeletelt paprikát. Sózzuk vagy vegetázzuk. Szükség esetén hozzáöntünk egy kis étolajat. Ha a hagyma üveges mehet bele a karikára vágott kolbász és felcikkezett paradicsom. Rövid pirítás után lehúzzuk a lábost a tűzről, hozzáadjuk a pirospaprikát. Visszatesszük a tűzre, beledobáljuk az előkészített burgonyát, átforgatjuk, hozzáadjuk a bort, a babérlevelet és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Teljes lángon felforraljuk, ha rotyogni kezd takarékra tesszük a tűzhelyet. Ha félig megfőtt ellenőrizzük, hogy elég sós-e, s ha szükséges utánsózzuk, borsozzuk, egy kis borsikafűvel megbolondítjuk. Készre pároljuk. Közben villával gyakran ellenőrizzük, hogy megpuhult-e a krumpli.

Amióta megnyílt a lehetőség az közhasznú szervezetek számára az adó 1%-ának adományozására elindult az alapítványok között a verseny, hogy a lehető legnagyobb szeletet szakítsák ki a tortából. Én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy nézzen körül a környezetében (pl. ahova a gyerek jár iskolába vagy amelyik egészségügyi intézményben gyógyult az illető vagy amelyik templomba járnak vasárnaponként), és azon szervezetek közül válasszon. Mert azoknak az alapítványok, akiknek van pénzük a tévében reklámoztatni magukat, minden valószínűséggel a marketingre költik a kapott 1 % jelentős részét. Nemrég indult egy alapítvány ellen eljárás éppen amiatt, hogy csak a vagyonuk egy töredék részét költötték alapítványi célra.

Nekem szerencsém van a választásban. Évek óta kurátora vagyok egy gyermekvédelmi közhasznú szervezetnek, a „Hasznos Jövőért" Alapítványnak, s természetesen az adóm 1 %-a is oda megy. Nekünk nincs pénzünk tévéreklámra, csak az ilyen gerillamarketingre.

A "Hasznos Jövőért" Alapítványt Budapest Főváros Önkormányzatának Ifjúsági Otthona 1991-ben hozta létre, és a Fővárosi Bíróság 1999-ben kiemelkedően közhasznú szervezetté minősítette. Az alapítvány célja, hogy a gyermekotthonokban nevelkedő és nevelkedett fiatalok életkörülményeit javítsa, a sikeres munkaerőpiaci elhelyezkedéshez szükséges tanfolyamok elvégzését és szakmaszerzését támogassa, valamint kulturális és szabadidős tevékenységeinek anyagi hátterét biztosítsa. Tapasztalataink szerint az állami gondozásból kikerülő fiatalok önálló életkezdése sokkal nehezebb, mint a családban felnövő fiataloké, ezért kiemelt célja az Alapítványnak, hogy a nagykorúvá vált fiatalok életkezdését és lakáshoz juttatását is elősegítse.

A gyermekvédelemben is tapasztalható anyagi nehézségek és a további várható megszorítások (2013-ig 800 millió Ft visszavonása a gyermekvédelmi hálózattól) az alapítványi kifizetéseink nagyságrendekkel való megnövekedését vonják maguk után. Amit a központi költségvetésből elvonnak, azt a csoportoknak maguknak kellene kigazdálkodniuk. Ezt azonban csak az étkeztetési, a szállítási, a kulturális és szabadidős programokra szánt költségek, valamint a képzésekre fordítható költségek drasztikus csökkentésével lehet végrehajtani Így Alapítványra sokszorosan nagyobb teher hárul az anyagi veszteségek kompenzálására. Az Alapítvány minden felajánlást köszönettel elfogad, az adományozott összeg kizárólag a gyermekvédelemben hasznosul.

Annak, aki még nem döntött, kinek adja adója egy százalékát figyelmébe ajánlom alapítványunkat. Részletes információkat - a tevékenységről, a bevételekről, kiadásokról és a támogatásokról - az Alapítvány honlapján lehet találni.

ADÓSZÁM:                           19664833-1-42

BANKSZÁMLASZÁM:         11705008-20486345