A nagybetűs „Szüret” ugyan még hátravan, de már most Itt az idő egy kis elő-összegzésre. A termés mennyisége és minősége csak részben ismert, de mivel – szó szerint – viharos év volt, soha nem látott betegségekkel és kártevőkkel, ezért érdemes most az évre néhány szót vesztegetni.

E blogbejegyzés címe a sok történések miatt folyamatosan evolválódott. Pl. „Lisztharmat előtt, szüret után”, „Ez nem a kékfrankos éve volt”, „Ez a cserszegi éve volt” stb.

Úgy kezdődött az egész, hogy jónéhány tőkémen valami, emberemlékezet óta soha komolyabb kárt nem okozó kis undormánybogár lerágta a rügyeket, hogy már idejekorán biztosítsa: ezeken a tőkéken egy megveszekedett fürt se legyen. Mert igaz ugyan, hogy aztán később a szőlő alvórügyből kihajt, de azon már nem lesz termés. Aztán jött egy emberemlékezet óta nem látott hideg május, majd egy emberemlékezet óta már ugyan látott (lásd aug. 20, Gyurcsány, Szilvássy), de mindeképp’ rendkívüli vihar, ami képes volt egész szőlőkarokat letörni. S júniusban jött a lisztharmat, valami különösen agresszív formában, ami elméletileg meg sem jelenhetett volna. Mert a lappangási ideje 7-8 nap, s a permetezés után már 12 nappal penésztől szürkéllett a kékfrankosom. Ami azt jelenti, hogy már a permetezés idején a vegyszerek hatása alatt vagy hatása ellenére nyugodtan fejlődött a gomba. Ez azért volt furcsa, mert egy felszívódó és kontakt szerkombinációval (piraklostrobin +metildinokap) permeteztem , s a keresztreziszenciának azért kevés esélyt adnék.

(lisztharmatfertőzés maradványa bogyókon)

Végül is sikerült még három permetezéssel (2x tebukonazol + kén) és (1x csak kén) megállítanom a terjedést, s a betegség lényegében csak a kékfrankost kapta telibe. Az egyik soromban van néhány tő othello, ez a sor tebukonazol + metildinokapot kapott az othello kénérzékenysége miatt. A lisztharmatfertőzés itt is megállt, tehát nem a Karathane Star hibája volt, hogy már eleve elindult.

Ezért gondoltam olyan címmel írom majd e bejegyzést, hogy „ez nem a kékfrankos éve volt”. Őt rágták meg az undormánybogarak, a merev vesszei miatt őt érintette leghátrányosabban a vihar is. De aztán letettem róla, mert más szőlőfajtáim, a gyengébb növekedési erélyű csereszegi fűszeres és a medina, kimondottan élvezték ezt a csapadékos időjárást. A szőlőmben ugyanis eddig minimális volt a tőkepusztulás, viszont a többek között az előző év csapadékszegény időjárása miatt fejlődésben visszamaradt cserszegi most szépen helyrejött, vesszei duzzadnak az erőtől. Persze az e sorban kipusztult tőkéket majd pótolni kell.

Úgyhogy ellentmondásos évet zárunk, a mennyiséget visszaveti a lisztharmat mizéria, a minőség még elviekben lehetne jó szép száraz, napos augusztus és őszelő esetén. Tanulva az előző évi gyatra cukorfokból, most alaposan, még július végén leleveleztem a szőlőt: leszedtem a levelek egy részét, hogy a fürtöket jobban érje a nap.

(méhek a sérült bogyókon - cserszegi fűszeres)

Csak az a probléma, hogy a lisztharmat által megrongált bogyók könnyebben repednek, és odavonzzák a darazsakat. Ugyan a darazsak ellen az eddig bevált sör-cukor-ecet szentháromságot töltöttem üvegekbe és kiaggattam a támrendszerre, de a sok repedt bogyók miatt végül is a cserszegiben az előszüret mellett döntöttem. Nem beszélve arról, hogy a terület alsó részén a madarak csipegették le a bogyókat a szőlőről.

(madárette fürt)

De miután már kiadtam az ukázt a szedésre, és láttam az első néhány vödör szőlőt, már meg is bántam ezt a dolgot, s gondoltam jó cukorfokra nem számíthatok. Csak ugye ez a néhány vödör az egésznek kábé harmada, összesen 70 lityi must lett. A mennyiség végül is nem maradt el az átlagostól, s lehet, ha fönnhagyom, akkor még lé sem lett volna.

(előszüret)

A kékszőlő még a tőkéken van, jó idő reményében, ami csak remény egyelőre, mert a meteurológia nem jósol meleg őszelőt, ami a szőlő cukorfokát elsődlegesen meghatározná. Két hetet viszont még mindenképp várok, aztán meglátjuk.

                                 (hordómosás, töltike a hordón)             

A pincében is készülünk a szüretre. A hordókat meredek lépcsőn közös erővel fölgörgettük, majd következhetett a hidegvizes mosás, trisós forrázás, majd újból mosás. Ez után teleöntöttem őket tiszta vízzel, ami egy napig állt bennük, majd következhetett a szárítás. A kicsöpögtetés után visszavittük (visszaszenvedtük) őket a pincébe, s következhetett a kénezés. A hordók cirka 3 hektósak, ezért három-három kénszeletet égettem el bennük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.