A kezdetekben többször próbálkoztam fokhagymatermesztéssel, de soha nem sikerültek jól. Egészen addig, míg át nem tértem az őszi ültetésre. Mikor októberben a traktor megszántja a talajt én az alsó, erdő melletti részt megdolgozom kapálógéppel, s oda kerül a fokhagyma. Most már egy jópár éve így csinálom és ez bevált. Tavaly már el sem bírtuk mind fogyasztani. Maradt még mostanra is. Ráadásul legutóbb ősszel bedöglött a kapálógépem, így magad-uram-ha-szolgád(géped)-nincsen elven működtek a dolgok.

A termesztés nem igényel különösebb felkészültséget, öntözve nem volt, nem szükséges. Mondjuk idén volt bőven eső, de tavaly pl. nem és akkor is igen szép lett. Kapálás, gyomlálás viszont nélkülözhetetlen. Olyan sortávolságra ültetem, hogy elférjen közé a kapálógép, így egyszerűbb az életem. Egyszer kell permetezni azzal a bizonyos rovarölővel plusz némi olcsó gombaölővel (pl. mankoceb), tavasszal mikor kibújik

A fokhagyma fejlődés közben… lehet látni. ahogy nő.

És szedés közben (kaporerdővel a háttérben)

 Szedés után ládában:

Mikor kiszedtem, még zöld volt a szára, de a fejek már érettek voltak, ezért szedés után kifektettem az egyik présházamban a padlóra, ahol két hétig száradt.

Majd édesanyám fürtökben összekötötte, s most a présházban (vagy ahogy itt nevezik pincében) a gerendára akasztva lóg. Így várja sorsa beteljesülését.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.