Szenteste Édesapám szokta volt az ünnepi vacsorát készíteni. A menü mindig halászlé és rácponty vala, a desszert mákos és diós bejgli. Ez utóbbiakat mind a mai napig meg sem próbáltam reprodukálni, talán apám iránti tiszteletből, talán azért mert a feladat lehetetlennek tűnik. Nem hiszem, hogy az apám féle kelt bejglit felül lehet múlni, az olyan valami volt, mint a fizikában a fénysebesség.
De hát jóapám 2004-ben meghalt, azóta csak cukrászok által készített hitvány utánzatokat eszünk. S nem is otthon, mert immár 10 éve minden Karácsonyt egy wellness hotelben töltünk.
Ennek ellenére, vagy éppen ezért mindig szoktam tartani egy pótkarácsonyt, amikor a menü halászlé és rácponty. Most ez a pótkarácsony éppen nőnapra esett, úgyhogy ha valaki megkérdezi anyámat, hogy mit kapott tőlem nőnapra, nem tud mást mondani: rácpontyot.
Ennek a receptjét egy másik blogbejegyzésben vagyok leírandó, most a halászlére koncentrálok. Mert persze halászlé és nem hallé. A gulyásleves sem gulyásból készül, hanem - jó esetben - a gulya egy tagjából, marhából, oszt azt mégse' kifogásolja a nevét senki.
Szóval hogy milyen az én bacónaki halászlém? A kérdés eldőlt már rég: tiszai halászlét készítek, már csak azért is, mert a bajait nem tudom értelmezni. Hogy főzték ott a halászlét, amíg nem volt halászlékocka? Mert az hivatott helyettesíteni a passzírozást.
Úgy vélem jó halászlevet csak kellő alázattal lehet főzni, nem szabad cifrázni, túlfűszerezni, hagyni kell érvényesülni a hal ízét.
A hozzávalók 8 személyre:
- 1/2 kg apróhal
- 1 kg ponty (filé)
- 30 dkg hal belsőség
- 4 közepes fej vöröshagyma
- 1 üveg házi lecsókonzerv
- 1 ek. pirospaprika
- 1 csapott tk. köménymag
- fokhagymasó
- só, bors
- 1 ek. libazsír
A recepthez még el kell mondanom, hogy édesanyám úgy teszi el a lecsót, hogy nem tesz bele hagymát. Csak a paprikát párolja össze a paradicsommal. Ha más lecsókonzervet használunk, amiben már eleve van hagyma akkor kevesebb hagyma is elég kevesebb zsírral.
Általában a domináns hal a levesemben a ponty, ebből a szempontból hagyománytisztelő vagyok, de a ponty mellé még szoktam venni másfajta halat is, különösen a passzírozni valók közé. Az apróhal lehet részben pontyfarok, fej, de más hal is (kárász, harcsa stb.) Én most legutóbb egy keszeget és pontydarabokat főztem a passzírba.
Az elkészítés módja:
A halat bőrétől megfosztjuk, feldaraboljuk, sóval és fokhagymasóval besózzuk. (Aki úgy szereti, hagyhatja bőrösen is, főleg, ha szeletekből csinálja a levest és nem filéből, mint én.) Az apróhalat nem kell se nyúzni, se fűszerezni.
A köménymagot beleszórjuk a lábosba, majd alágyújtunk, s mikor pattogni kezd, beletesszük a libazsírt. Miután felolvadt mehet hozzá az apróra vágott vereshagyma, amit üvegesre sütünk. Hozzáadjuk a lecsót, s tíz percig tovább pároljuk. Természetesen lehet friss paprikából és paradicsomból készíteni, s nem lecsóból, de akkor hosszabb ideig kell párolni a zöldségeket, különösen a paradicsomot. Ezek után jöhet az apróhal. Sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, s lassú tűzön főzzük 2,5-3 órán keresztül. A hosszú párolási idő fontos, hogy a halcsontok kiadják az ízüket. Ha elfővi levét felöntjük.
Ha kicsit lehűlt, sűrű szitán átpasszírozzuk. Az így nyert levet még utánsózhatjuk, ha felforrt hozzáadjuk a pirospaprikát, kevés erős paprikakrémet, feltéve, ha lecsónk vagy a fűszerpaprika eleve nem volt csípős. Itt vigyázni kell arra, hogy ne legyen túl tüzes, mert nem mindenki szereti úgy a halászlét. Ezek után beletesszük a lébe az előzőleg bepácolt halat. Ekkor már nem keverjük. Főzzük 15 percig, majd hozzáadjuk a belsőségeket és tovább főzzük 10 percig. És kész is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.